Néhány évvel ezelőtt vidáman autóztam, amikor az elsőre fura, de nagyon tetszetős (épp akkor alakult át) MR2-Petőfin egy vidám, aranyos kis tinglitanglit hallottam. Hajolj bele a hajamba! - énekelte egy nő, a dal sebesen lement, nekem pedig csak az jutott eszembe, hogy „húú, mi a franc volt ez?”
Aztán nekiálltam nyomozni. Kiderült, hogy a nő Péterfy Bori, az is, hogy énekelt az Amorf Ördögökben, és az is, hogy profi színésznő, lassan pedig megismertem a többi dalát is.
A nyomozás során kiderült, hogy tévedtem, azt hittem, hogy egy kezdő és tehetséges énekesnő tűnt fel, afféle Marót Viki-féle semmilyenség, bevallom, fogalmam sem volt az Amorf Ördögökről, csak egy dalukat hallottam addig (a Fapados Űrutazást), de nem bizonyult tartósnak az élmény, hogy finom legyek. Nem így Bori, kifejezetten beleszerettem a hangjába.
Később megjelentek a klipek, jött a második album, és egyre jobban tetszett az egész PBLB-jelenség, dalszövegestől-énekhangostól-zenéstől-klipestől, tehát mindenestől. Aztán a modern zeneipar „mindig újat” gépezete egy időre átvette az uralmat a playlisten, de legalább egy Bori mindig maradt a lejátszóban, mert szerencsére minden lelkiállapotra van megfelelő dal az eddigi három lemezén. 
Bori (és zenéje) nyilvánvalóan más, mint a másik nagy kedvenc Harcsa Veronika, nem olyan finom, nem olyan klasszikus, nem olyan „steril” – hiszen nem is kell annak lennie, ezzel együtt sokkal közép-európaibb, sokkal emberibb. A Love Band fesztiválszagú, laza, kicsit zakkant, de nagyon szerethető.Az új kedvencem tőle a Szembogár, de erre már biztosan rájött minden olvasó.
Péterfy Bori - Téged nem
