Fűszeres apróhús, aminek tulajdonképpen semmi köze Brassóhoz, és a magyar konyha egyik alapétele.

Egyik kedvenc magyaros ételem, gyakorlatilag bárhol, bármikor hajlandó vagyok megenni. Nincs kalandos története, ezerféle módon készüll. Sajnos vendéglőben egyszerűen tilos kérni, ugyanis biztosan van benne némi maradék, elég könnyen alakítható, a fűszerezés sok mindent el tud fedni.

Volt brassói aprópecsenye-ügyben egy remek poszt a Malackarajon, ám bevallom, hogy az ott leírt módon még sosem ettem. Nekem jó így, hasábburgonyával, és nem belesütött krumplival, de érlelődik, hogy ki kellene próbálni úgy is.

A brassóit egyébként Papp Endre mesterszakács találta ki, egy ételújítási versenyre készült 1950-ben, méghozzá eredetileg malacfarokból, a receptbe azonban már szűzérme került alapanyagként. Ma már készül másból is, de egyértelműen sertésből kell, hogy legyen, pulykamellből egyrészt nem brassói, másrészt nem olyan finom - mondom mindezt úgy, hogy elvakult szárnyashúspárti vagyok, de ehhez egyszerűen nem való a pipihús.

Nem egy problémás étel, viszont kizárólag frissen jó, nem nagyon szereti a melegítgetést, a krumplit ugyebár nem is lehet melegíteni, ez a köret pedig kizárólag frissen és melegen jó. A világból ki lehetne kergetni az összeszottyadt hasábbal, ami ameddig áll, addig a saját gőzével gyakorlatilag meg is párolja magát - ezzel pedig maradék élvezeti értékét is elveszíti.

Majorannával nem annyira szeretem, maradok az egyszerűbb verziónál, nekem a brassói fokhagymásan az igazi. Borsót mi nem teszünk bele, az eredetiben ugyan van, de nekem nem hiányzik. Hozzá pedig természetesen uborkát kell enni.

Hogyan készül? Így: a csíkokra vágott (vagy kockára) füstölt szalonnát félig kiolvasztjuk, kevés zsírt adunk hozzá és a megmosott, vékony csíkokra vágott húst a forró zsiradékban
erős tűzön lepirítjuk. Sózzuk, őrölt borssal meghintjük, végül hozzáadjuk a kés lapjával összezúzott fokhagymát. Öntsünk bele 1,5 dl fehérbort is.

Szeretitek?