Brúnó izzadva szerelte össze a fotelt, amit kevéssel korábban vadászott egy lakberendezési áruházban. A munka könnyebben ment ugyan (hiába, a skandináv bútoripar gondol a fakezűekre is), mint azt várta, de igyekezni kellett, mert nemsokára érkezik a Tündérkirálylány, és hősünk aggódott, hogy mi fog történni, ha egy jól szituált kupleráj képe bontakozik ki a lány szeme előtt. Brúnó szinte látta, amint egy lemondó sóhajjal nyugtázza a Valaki, hogy még félkész állapotok uralkodnak a legénylakban.
Miközben vidáman csavarozta a vázat, hősünk a kényszeres vásárlókra gondolt – egy szép példánnyal épp most sikerült összefutni a fotelboltban. Külsejét tekintve leginkább egy késő-középkorú kacsacsőrű emlősre hasonlított, azonban rettenetesen ráért. Látszott, hogy kizárólag sportból szenved ennyi ideig a megfelelő mintájú törölköző kiválasztásával, és élvezi, hogy a pénztáros kifejezetten szenvedő arccal mered rá, de az még jobban tetszik, hogy Brúnó türelmetlenül toporog vágyott termékkel. Hiába, nem mindenki ér rá ennyire, nyilvánvalóan a vénasszony már ezer éve megtalálta a párját, talán már a válása is a múlt ködébe vész; és nem ez a délután a jelenleg legfontosabb, amelynek tökéletesnek kell sikerülnie.
A kényszeres lakberendező egyébként robotszerű. Üres pillantással méri végig a bútorokat, undorodva tapogatja a függönyök minőségét, mégis mindig vesz valamit, de ez csak pótcselekvés, csak azért kell, hogy önmagának bizonyíthassa, hogy lám, törődik a rég megunt családi fészekkel.

Zagar - Eastern sugar