Kicsi.Sáti.Közlöny

Közlöny, tartalma a kihirdetés napján lép hatályba

Bort olvasni

Share |

2012.10.20. 22:17 szólj hozzá KicsiSáti

Volt egyszer egy nagyszabású Bormagazin – talán csak egy hibája volt: egyszer jelent meg egy évben, ősszel, lévén tematikus különszám.

Bor Plusz 2012 volt a címe, és a HVG brandje alatt jelent meg, sőt, nem csak a logót és a HVG Gasztro márkanevet használta, hanem a Gasztro újságírói szerkesztették, és tele volt érdekes írásokkal, amelyeket nem csak az ősmodoros dekantálók és nyafogó tannintudósok élveztek, hanem bárki, akit a borok (és borászok) világ másképp is érdekel, mintsem, hogy ki az idei év villányi divatborásza.

borplusz2012.jpgMég a nagy borteszt (Rozék és sillerek, 128-135. old.) is emberközeli és olvasóbarát lett, amivel talán azon kívül, hogy a tesztelt borok közül kimaradt a Schieber Rozé, másba nem sikerült belekötnöm. Ezen kívül az EU-elnökség borlapjától egészen a borászok autóiről szóló körképig mindent belezsúfoltak, ami a borral kapcsolatos lehet – tehet olvasmányos volt és profi, de ezzel együtt szerethető.

borplusz2013.jpgEgy év múlva megjelent egy nagyszabásúnak szánt bormagazin – egy év után jelent meg újra, tehát igazán vártam. Bor&Pálinka Plusz 2013 a címe, de mint oly' sok minden, ez kissé megváltozott Nem baj, hogy kiegészült a lap a pálinkákkal is, hiszen fontos, hogy a pálinka is megtalálja a maga közönségét, és aki kedveli, olvashasson róla. Nem, a baj az, hogy az idei számból a kesergés árad, a savanyúság lengi be az egész lapot, és bár „a borbarát élete permanens harc a savanyúsággal", mégis, folyamatosan, hosszú oldalakon keresztül siránkozik a szerkesztőség, hogy az otthoni pálinkafőzés engedélyezésén, hol pedig a hazai pincészetek nehéz helyzetén. Ami pedig a legrosszabb, hogy gyakorlatilag minden oldalra jut egy permanens „kunságozás", valami elmésség arról, hogy Bács-Kiskunban csak borhamisítók élnek. E mellett persze elmaradhatatlan riport a Tokaj Kereskedőházról, és borteszt. A lapban két hézagpótló téma akad ugyan, de az egyik eléggé a vájtfülűeknek szól, legalábbis azt hiszem, a decens, középkorú családapát, aki épp berendeli a Bortársaságnál az aktuális Nyakast, nem igazán köti le mikroklíma-követésre alkalmas szenzorok telepítése (én mondjuk szívesen látnék ilyet a birtokon, mit ne mondjak), a másik pedig igazi bulvár: a borról (és borral) szóló pop- és rockdalok világa érdekes, és végre egy ilyen lapba illő téma. Szívesen olvastam volna többet egy 3 oldalas cikknél az olasz borimportról, vagy a dűlőosztályozásról, de ebbe a számba ennyi fért.

Kár érte, de összességében meg kell venni jövőre is. Gyerekek, bort inni vidám dolog. Legyen az írni is róla, és persze olvasni is.


Péntek esti szakmázás

Share |

2012.10.12. 22:57 szólj hozzá KicsiSáti

Este, nappali, fotel, rozé, könyv.

Páratlan kincset találtam – könyvtári selejtezéskor kezembe került egy igazi könyvritkaság: Dr. Mátéffy József és Dr. Bede Béla „A cégbejegyzési eljárás és bírói gyakorlata" című könyve, 1947-ből.

Cg.JPGA könyv értékét nem a ritkasága adja, hanem egyrészt nekem, a beszűkült szakbarbárnak igazi csemege, másrészt tanúja annak, hogy a háború után milyen sebesen magához tért a magyar gazdaság; hiszen cégbejegyzésre általában akkor van szükség, ha van mivel kereskedni, van kinek eladni, és van miből termelni és fogyasztani is. Például meglepő a Budapesti Ítélőtábla P. VI. 5126/1946/133. számú döntése, amely szerint „a részvénytársaság 1945. évi április hó 14. napján (!) rendkívüli közgyűlést tartott (!!!), amelyen igazgatósági tagokat mozdított el, újabb igazgatósági tagokat választott, és az alapszabályokat módosította. (...) A budapesti törvényszék, mint cégbíróság a bemutatott közgyűlési iratokat az 1945. évi május hó 2. napján hozott 128. sorszámú végzésével (...) a kért bejegyzéseket elrendelte. A szóban forgó végzést a cég jogi képviselője 1945. évi május hó 15. napján vette át." Tehát nem elég, hogy csak két hónapja ért véget a főváros ostroma, és kevesebb, mint egy hónapja még dörögtek a fegyverek Vas megyében, de az Rt. tagjai már közgyűléseztek, sőt, a cégbíróság hamarosan be is jegyezte a változásokat a cégjegyzékbe. Fájdalom, hogy ma sem lenne kirívóan hosszú a korabeli cégbíróság ügyintézési határideje, sőt.

Érdekes, hogy mindaz, amit 1987-től összeírtak a cégjogászok, amiből a disszertációk és szakcikkek születtek, illetve a talán legtöbbet változtatott magyar jogterület kitalálóinak műve; tulajdonképpen már a negyvenes években is készen volt: nem csak a használatos fogalmak egyeztek meg csaknem teljesen a ma használatos cégjogi formulákkal – de a kérdések sem változtak, például a cégnévről, a soronkívüliségről, a cégjegyzésről módjáról, vagy a cég törléséről... stb. nagyon úgy tűnik, hogy mindazt leírták ekkora a tudorok, amit pár évtizeddel később megismételtek utódaik. Nagyon sok olyan részletszabályt fedeztem fel, aminek még a mai, Gt-beli megfogalmazása is azonos a korabeli joganyaggal (pl. pótbefizetés), és az idézett döntvények is lehetnének a maiak, persze átszámozás, és a cégnevek megváltoztatása után.

Persze maga a könyv, mint bibliofil ritkaság nem túl érdekes – igazi olcsó, papírkötésű szakkönyv, amin látszik, hogy forgatták, és nem az iroda dísze lehetett. Nem is annak szánták, kiadó („Tébe Kiadóvállalata") még a kiadás évét sem tüntette fel, az csak a szerzők előszavából derül ki, sőt, az árán, és a kiadó nevén kívül semmilyen kötelező, könyveken feltüntetett adat sincs a köteten, sem felelős kiadó, sem példányszám. Nekem, a témába kellően belehülyültnek érdekes – kár, hogy pár év múlva az a világ, amelyben született, eltűnt, sokáig úgy tűnt, örökre.


Új kedvenc

Share |

2012.07.26. 23:11 szólj hozzá KicsiSáti

Bevallom, hosszú időn keresztül kutyába sem néztem a rozét, először bizonytalan kutyulmánynak tartottam, ami tulajdonképpen teljesen felesleges találmánya a világnak.

schieberrosé.JPGKésőbb, amikor minden felhajtott gallérú pólóba bújt majom rozéfröccsöt szürcsölt a környezetemben, már egyszerűen csak egy lemondó legyintéssel maradtam a száraz fehérborok vallásánál, és tudomást sem vettem a lassacskán kibontakozó divatról. Akkor nekem, az éretlen óvodásnak még úgy tűnt, hogy a rozé egyfajta melléktermék, egy olyan bor, amikor nem is tudtuk eldönteni, vörösbort akarunk-e csinálni, vagy csak úgy nekiálltunk szüretelni, aztán nem tartottuk a szőlőt elég ideig a Ganimede-tartályban, és ez lett belőle. Ha már itt van, ne öntsük ki. 

Aztán egyszer csak történt valami: megkóstoltam azt a rozét, ami megfogott. A szekszárdi Schieber pincészet (az ex-Aranyfürt) rozéjáról van szó; rögtön új kedvencet választottam, a rozé teljesen megfogott. Nem éreztem azt a befejezetlenséget, amit korábban, más rozékon, és nem tolakodott túl az a gyümölcsíz sem, ami miatt nem szerettem ezeket a borokat – és ami miatt nem ittam muskotályost sem.

Schieberék rozéja azonban kicsit más: nem érződik a reduktív erjesztés semmilyensége, szóval a nyár esti beszélgetések tökéletes partnere. Nem értem, hogy a Hvg Borplusz 2012 nagy rozétesztjébe miért nem került be, holott abban jóval jelentéktelenebb tételek (Font Rosé) is helyet kaptak.

Új kedvencet találtam.


Ennyi

Share |

2012.07.01. 10:25 szólj hozzá KicsiSáti

everything_1341131088.jpg_465x620


A világ legjobb reklámja

Share |

2012.06.30. 10:27 szólj hozzá KicsiSáti

Általában nem vagyok márkatudatos:

- egyetlen egy kivétel van, és az sem hosszú szerelem: épp egy éve kezdődött: ez pedig nem máshoz fűz, mint egy autómárkához, és - bár a sokadik, ami iránt vonzódást éreztem - az első, amely szerelem kézzelfoghatóvá is vált.

audia4.JPGNos, a kedvenc márkám elkészítette hát még 2010-ben a következő spotját, amelyet szerintem azóta sem lehet überelni:


Esték

Share |

2012.06.13. 21:48 szólj hozzá KicsiSáti

Mert vannak, akik annyira menők (?), hogy még éjjel is napszemüvegben tolják.


Mikroblogging - rövid életjel

Share |

2012.05.01. 16:23 1 hozzászólás KicsiSáti

Végre május...

Gentleman - Superior


Boss

Share |

2012.04.08. 22:50 1 hozzászólás KicsiSáti

Szeretni Tom Kane-t nagyon nehéz - megsajnálni, nos, megsajnálni nagyon is könnyű.

Politikusokat nem kedvelni divat, sőt, talán több is annál. Hosszú vajúdás után újra találtam olyan tévéműsort, ami megfogott - ez pedig 2011 őszének egyik újonca, a Boss, ami Chicago polgármesterét, az öreg, tapasztalt politikai rókát mutatja be. Tom Kane (Kelsey Gramer) városában élet és halál ura, akinek döntésein politikai döntések, közbeszerzések és kinevezések múlnak, aki igyekszik befolyásolni a kormányzóválasztást, és aki - legalábbis úgy tűnik - tökéletesen tartja ujját az események ütőerén.

Tom Kane egy idősödő közalkalmazott, aki kezd belefáradni a mindennapi taposómalomba, az örökös felelősségbe, és aki egy napon rádöbben, hogy senki sem sebezhetetlen. Egy teljese átlagos délutánon konzultál az ismerős orvossal, aki felvilágosítja, hogy beteg, ritka betegsége az alzheimer- és a parkinson kór tüneteit produkálja, és csak pár éve van hátra. Valakinek, aki eddig szilárdan állt a világban, be kell látnia, hogy hamarosan, három-négy év múlva egy magatehetetlen roncsként fog vegetálni. Addig azonban a gépezetnek működnie kell.

A sorozat hatalmas erénye, hogy egyesíti a személyes drámát a politikai háttéralkuk dokumentarista bemutatásával, azonban sem a magánéleti, sem közéleti szál sem lesz túlzott. A szereplők kiválasztása egyértelműen telitalálat, Kelsey Gramer brillírozik az őszülő halántékú politikai cápa szerepében, felesége - aki a magánéleti szál hangsúlyos szereplője, hiszen házasságuk nem is annyira formalitás, mint jól felfogott érdekközösség - Meredith (Connie Nielsen) pompásan hozza a könyörtelen, céltudatos pénzcsináló üzletasszonyt, Kane kétfős stábja, akik a hátukon viszik az egész cirkuszt a városban Kitty O'Neill (Kathleen Robertson) és Ezra Stone (Martin Donovan) tökéletesek a szürke, mindenttudó háttérfigurák szerepében, akik lassan kezdik sejteni, hogy valami nagyon nem stimmel a főnökkel.

A háttér, a nagyváros, a maga játszmáival, a kormányzóválasztással, a szépreményű feltörekvő fiatalokkal és a minden hájjal megkent veterán politikacsinálókkal, a szaglászó firkászokkal tökéletesen megrajzolja azt a komor hátteret, amit nem szeretnénk elhinni a politikáról ("Ezernyi módja van, ahogyan ezen az irodán keresztül meg lehet hálálni egy szívességet..." - Meredith). 
Pontosan ez az, ami első látásra megfog a történetben ("Én egy nagyon rossz ember vagyok..."), de ennél sokkal többről szól: az emberi gyengeségről, hibáinkról, az önzésről és a nemeslelkűségről egyaránt. Mégis, pontosan a megfelelő arányban vegyíti a magánéleti drámát a céges drámákkal, azt, ahogyan Tom lassan összeroppan azzal, ahogyan a fiatal kormányzójelölt személyében látjuk, ahogyan az emberi kisszerűség is örök.

Nagyon szeretném hinni, hogy a kulisszák mögötti világ bemutatása pusztán fikció és nem több - ezt hinni azonban nagyon nehéz.


Gokartszezon

Share |

2012.03.19. 18:08 szólj hozzá KicsiSáti

Tavasz van. Kisütött a nap, melegszik az aszfalt, nemsokára feldurrognak a kétütemű vackok a Kakucsringen - addig is MJSME Gokart Challenge az Rtl Klubon:

Rtl Klub - Magyar Autósport Magazin

Bevallom, a gokart számomra sokáig valami megfoghatatlan dolognak tűnt: ráz is, zajos is, gyorsulni ugyan nagyon gyorsul, de nem értettem, hogy ebben mi lehet a jó. Nyáron aztán kiderült, hogy miért vannak megbolondulva meglett családapák és felnőtt, komoly emberek: a gokart minden kényelmetlensége ellenére hatalmas buli: pont azért, mert ráz, mert zajos, mert gyorsul, mert maximum 10 centire ülsz a földtől egy olyan műanyagszéken, amit csak nagyon elhanyagolt sztk-várókban lehet látni. 
Nemsokára kezdődik a szezon. 


Parov Stelar Band

Share |

2012.02.11. 17:41 szólj hozzá KicsiSáti

Van egy osztrák dj és zenész köré szerveződött banda, akiket talán tekintsünk tiszteletbeli magyarnak, annyit koncerteztek az elmúlt években az itthoni fesztiválokon. De hogy is kezdődött ez az egész? (Előre szólok, a poszt se nem friss, se nem időszerű, tekintve, hogy a legfrissebb nagylemezük is több, mint két éves, az új pedig áprilisig még sehol.)

Nos, valamikor a kétezres évek első felében egyre népszerűbbek lettek azok a zenei projektek, amelyek a stílusok egymáshoz közelítésével játszottak, és az osztrák producer és dj, Marcus Füreder úgy döntött, meglovagolja ezt a hullámot. Az alapító Parov Stelar művésznéven, Max the Sax (aka Markus Ecklmayr: szaxofon), Willie Larsson jr (dobok), Michael Wittner (basszus) Az ehhez hasonló zenei akciókban az énekeseken sok múlik: a csapat az elmúlt években Eva Klampferrel (Lylit), Beate Baumgartnerrel, Lilja Bloommal dolgozott, és ez évtől Gianna Charles erősíti a színpadképet.  
Parov Stelar Band finom, jazzel átszőtt elektronikus zenét kezdett játszani – első lemeze, a 2004-es Rough Cuts már kijelölte azt az irányt, amit később is tartott: a húszas-harmincas évek hangulatát porolta le, és giccsmentes, táncolható zenéket alkotott, és sikeresen elkerülte az ilyen próbálkozások átkát: gyakran az első, érdekes és egzotikus számok után az egész ásító unalomba fullad, és a második-harmadik lemez néhány intellektuális alkatú kocsmahuszáron kívül vajmi keveseket fog érdekelni.
 
2007-ben jött az áttörés: a Shine című lemezen sorakozó dalok egytől egyig ismertek lettek, az olyan kultikus darabok, mint a Chambermaid Swing vagy a Love bizonyos fokig slágerré is váltak.
Közben pedig a Parov Stelar Band tagjai az elmúlt öt évben végigturnézták Közép-Európát, és nem volt olyan fesztivál, vagy többnapos zenei cécó, amelyen ne lett volna húzónév a zenekar, a színpadokon pedig minden egyes alkalommal jól megvolt együtt az Apple laptop és a szaxofon, mintegy bizonyítva, hogy nem csak érdektelen zene lehet a sokat emlegetett crossover.

Parov Stelar - Catgroove

 


Kicsi.Sáti.Közlöny

Palackposta egy lakott szigetről

KicsiSáti az Indafotón

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Utolsó kommentek

  • ildsisy: Szevasz! Én még vagyok! (2008. óta...) :) Végre ismét rád találtam!!! Mióta az indanet megszűnt, s... (2013.05.13. 08:32) Tartalomgyárak
  • lányként a fővárosban: Én nem látok a filmben tragédiát.Számomra a Berlin Calling könnyű, és inkább kikapcsol mint lehúz.... (2012.07.29. 20:54) Berlin Calling
  • TrueY: A Fabulon arca (Pataki Ági), hogy került a sorozatba? ;) "Nagyon szeretném hinni, hogy a kulisszá... (2012.05.14. 12:18) Boss
  • TrueY: ...és az első hőhullámot is túléltük! ;) (2012.05.07. 10:57) Mikroblogging - rövid életjel
  • KicsiSáti: Bizony! :) Pedig először én féltem ettől a nőtől. Az első két rész alapján nem fogott meg, de azót... (2012.01.16. 14:57) Homeland
  • Utolsó 20