Kedveseim!

Örömmel értesítek mindenkit, hogy ma van blog első születésnapja. Ez idő alatt csupán 97 post született, ígérem, hogy a következő egy évben ennél jóval gyakrabban fogok megszólalni.

Tudom, valami frappáns felütést vársz, hátha úgy kezdődik...
Na "úgy" nem kezdődik. Azért nem, nyájas olvasó, mert Te egy palackpostát olvasol egy lakott szigetről, amely valahol Budapest tengerén helyezkedik el, túl a Nagy Folyón, de még a Nagy Hegyeken innen, ott hol a turul nézi a közeli Déli Pályaudvar hajléktalanjait.
Témám: a világ egy szelete; azon szelet, mely a romantikus XII. kerület és a még annál is romantikusabb Szentkirályi utca között-körül van, az e szeletben található emberekkel, helyekkel, helytelenekkel.
Hogy miért most indul a Kicsi.Sáti.Közlöny? Mert mostanra érzi úgy fantáziátlan szerzőnk, hogy ahhoz, hogy megértse a világot, gondolkodnia kell róla. Nos, nyájas olvasó, gondolkodjunk együtt!
 

Nos, így kezdődött. A ti tisztetek eldönteni, hogy szeretettétek, szeretitek-e.

A blog legsikeresebb napja 2008. június 13-a volt (péntek), amikor 3926-an találtátok érdemesnek a Kicsi.Sáti.Közlöny-t arra, hogy olvasgassátok. igaz, ez jórészt az Index címlapnak is volt köszönhető.
A két legolvasottabb post: Nesze neked, országimázs! és Kedvenc Nünükém - Máv.

Köszönöm nektek, hogy olvastok, és remélem, velem maradtok továbbra is!

Drága olvasó!

Tudom, ígértem egy postot ("Hm. A magyar bürokrácia tényleg elképesztő. A borszőlő eladásához szükség van MVH (Vidékfejlesztési hivatal) Regisztrációs Számra, Őstermelői Igazolványra, hegyközségi tagságra, adószámra, adóazonosító jelre (mindkettő kell! agyrém!), és szőlő származási bizonyítványra. Ezek megszerzése külön post lesz...") az egyik régebbi bejegyzésben. (itt) Igérem, ez lesz a következő bejegyzés.

Most azonban csak egy rövid életjelre jut idő. Kedvenc bloggeretek megvan, és - ha minden igaz - hamarosan megkapja a biztosítótól az említett (itt) számítógép árát; akkor aztán lesz napiblog, megígérem. Addig is nézzetek videót, hallgassatok zenét: (Csík Zenekar és Lovasi)

A titkos csodafegyver, ami a boldog békeidők reklámiparának terméke volt - az itt látható kis grafika volt hivatva arra, hogy kedvet hozzon a Tibi csoki fogyasztásához.

Hát nem édes?

Mit mondjak, aranyosabb, mint amit a mai, agresszívan nyomuló reklámipar az arcunkba tol, mondjuk igaz persze, hogy ma már ez kevés lenne a vásárló figyelmének felhívásához.

Az elmúlt vasárnap délelőtt megvolt a szüret, mégpedig a blog törzsolvasói számára már ismert területen (link).

Mind a Cserszegi Fűszeres, mind pedig a Zalagyöngye leszedésre került, és nagypapi halála óta most először lesz saját termésű bor is - a kettő házasításából, reduktív technológiával készül, tehát nem fahordóban forr ki, később (a forrás után) azonban ott fog tárolódni. Ennek oka elsősorban az, hogy egészen kis (100 l) környéki mennyiségről van szó, aminél csak kisebb, vagy jóval nagyobb hordó áll rendelkezésre. Hogy miért fogtam hozzá? A válasz egyszerű: ennyivel tartozom Papi emlékének - és azért csak ekkora mennyiség, mert félek attól, hogy az első bor nem lesz nagydíjas - bár mindent megteszek érte.

Tudni kell, hogy nem szeretnék sem úgynevezett "Törzsoldatot", sem élesztőt, sem pedig utólagosan hozzáadott cukrot felhasználni, így a minőséggel talán nem lesz baj - azonban ízre klasszikusabb jellegű lesz, a gyümölcsösség meglesz, azonban más típusú lesz, mint a profik borai. Remélem, jól fog sikerülni. 

A többi szőlőnk egy környékbeli pincészet alapanyagát képezi - tehát vegyetek bort Császárkert kft-től  (Kecel), mert kedvenc bloggeretek is a beszállítók között van (no nem valami hatalmas mennyiségben, összesen csak 3,3 T borszőlő került eladásra).

/Hm. A magyar bürokrácia tényleg elképesztő. A borszőlő eladásához szükség van MVH (Vidékfejlesztési hivatal) Regisztrációs Számra, Őstermelői Igazolványra, hegyközségi tagságra, adószámra, adóazonosító jelre (mindkettő kell! agyrém!), és szőlő származási bizonyítványra. Ezek megszerzése külön post lesz.../

Igen-igen, az épülő M6/M60-as autópályáról van szó.
Arról a nagyberuházásról, amely tökéletesen jelképezi kedvenc országunk összes betegségét, kezdve a zsíros, haveri alapon osztogatott bizniszeléstől egészen a totálisan felesleges pénzköltésig, hiszen mi más indokolná, hogy olyan területre építsünk alagutat, ahová az teljesen felesleges? (Ez ügyben lásd: Figyelő, 36. szám, 14. old., és a Heti Válasz múlt heti számát).

Ezer éve tudjuk, hogy kedvenc hazánkban drágábban épül egy kilométer autópálya, mint a szomszédos Ausztriában. Persze, homokra nehéz építeni, de akkor is, ezt a domborzati körülmények nem igazolják. Nem igazolja ezt az elvégzett munka minősége sem - lásd a nagyjából tízéves M5-öt, amely bizony egyes részein erősen kátyúsodik, repedezik. 

Fel kell tennünk a kérdést, vajon hogyan sikerül nekünk minden infrastruktúrafejlesztő nagyberuházást bohózattá alakítani? Talán az a válasz, hogy itt is az igazi ősmagyar káosz bukkant fel. Ugyebár a mai halálos baleset immár a sokadik a pálya építésének történetében, az emlékezetes alagútomlást pedig egy olyan bizottság vizsgálja ki, amelynek három tagjából kettő is a Strabagnál dolgozott előtte: Mecsi József, a Pécsi Egyetem Pollack Mihály Műszaki Kar dékánja, Bernd Gebauer (BG Ingenieur GmbH), és Jürgen Schwarz (Der Bundeswehr Universität München).

Autópályára szükség van, ez egyértelmű, de mint azt Pósta Zoltán, a GKM volt osztályvezetője már többször, több interjúban kifejtette, a nyomvonala már magában egy vicc - a négy alagút tudnillik 50 milliárd (!) forintot emészt fel, miközben elég lett volna 500 méterrel odébb vezetni a pályát, és már meg is úsztuk volna ezt a problémát. De hát hiába, valaki ezen is sokat kaszál...

Vicc ez, nem ország...

Kedveseim!

Tekintve, hogy a biztosító még intézi (pontosabban bonyolítja) a számítógépek ügyét (előzmények itt), ezért sem frissül a blog a kívánt ütemben. Ezért elnézéseteket kérem, ígérem, hamarosan újra feláll a szokott rendszer.

A PPKE JÁK 2008. évi gólyatábora lezárult, a tanulságok kiértekelése folyamatban, élménybeszámoló post hamarosan itt.

Kis türelmet!

Persze ne sokáig...

Történt a minap (2008. augusztus 8-án), hogy a lakcímkártyámon szereplő megyei jogú városban bizony-bizony vihar dúlt. Persze kedvenc bloggeretek routerébe belevágott az villám. Ennek következtében elfüstölt maga a router, az ősrégi Pentium II asztali számítógép, illetőleg az Albacomp márkájú laptopom is (figyelem! Annak, hogy hazai termék, még jelentősége lesz), illetve tekintve, hogy családom a kábeltévét is a magenta-színű szolgáltatótól, korszerűen (T-Home TV) kapja, így annak beltéri egysége és a televízió is elhunyt. Értelemszerűen a vezetékes telefon is feldobta a papucsot.

Mit is tegyünk? Internet-hibabejelentés: a szerződésben egy e-mailcím szerepel. Tök logikus, hogy ha halott a net, küldjek egy levélkét, nem? Mobiltelefonon nem elérhető az adott szám, a vezetékes ugyebár süket. Személyesen kocogtunk be szombaton reggel a T-Pontba, ahol érdeklődve meghallgattak, majd javasolták, hogy hívjuk fel a hibabejelentőt, mert ők nem tehetik (!) ezt meg, csak az ügyfél személyesen (!!), de az 4 órán keresztül nem volt elérhető (!!!).

Szombaton délután kivonult egy műszerész, és megoldotta, hogy legalább vezetékes telefon legyen, és vasárnapra ígérte a netes varázslót. Az jött is, és kicserélte a routert, illetve a beltéri egységet - végülis a hiba bekövetkezés után 48 órával a rendszer helyreállt.

Számítógépek: az "Ezeréves Sólyom", a PII-es hálókártyája és alaplapja is elfüstölt, nem éri meg javítani - oké, majd lesz valahogy. No de a laptop! Tekintve, hogy még garanciális, és nem óhajtottam, hogy ez megszűnjön, meg akartam nézni az Albacomp szakszervízek listáját. Mit gondoltok, milyen formátumban kapod meg a géped használati utasítását? Természtesen CD-lemezen. Végülis az is logikus, hogy ha a szervízek listájára vagy kíváncsi, mert rossz a géped - akkor nézd meg a Cd-n, nem? (!) Legközelebbi vezérképviselet: Szeged vagy Budapest - máshol hozzá sem nyúlhatnak.

Így állunk most. A fejleményekről, ígérem, értesülni fogtok.

Bevallom, imádok rádiót hallgatni, ez mind kedvenc fővárosunkra, mind pedig a lakcímkártyámon szereplő megyei jogú városra áll. Vegyük tehát sorba, mit is hallgathat az unatkozó KicsiSáti:

(listánk értelemszerűen szubjektív, sok-sok állomás kimarad, ez kizárólag csak tetszési index)

1. MR2-Petőfi: az egyértelmű nyertes. Amióta a rádió arculatváltáson esett keresztü, és teljesen megváltozott az adó profilja, illetve az eddig a Magyar Rádiót hallgathatatlanná tevő tényezők szerencsére elmentek a levesbe (Farkasházy Tivadar, Jó ebédhez szól a nóta...stb.), azóta toronymagasan veri az összes többit. "A zene kultúra" című petíciót kedvenc bloggeretek is aláírta, mert úgy gondolom, hogy a Danubius és társai által nevelgetett magyar gagyinak (Hooligans, Lola, Groovehouse és hasonló szemét) most már végképp letellt az ideje, és ideje lenne, hogy oda legyen száműzve, ahová való - a kollektív emlékezet legmélyére.

Azonkívül épp ideje, hogy például ilyenek vegyék át a slágerlisták első helyét:

 (Zagar: Wings of love)

2. MR1-Kossuth: kövezzetek meg, de nagyon kedvelem a Kossuth Rádió egyes műsorait (mondjuk a Vackarádió című gyermekműsor elég hátborzuongató tud lenni), mert a közszolgálati műsorok szerkesztési elveit szimpatikusnak találom. Külön pirospont a Napközben, feketepont a Smink nélkül című műsoroknak.

3. Gong Rádió, Kecskemét: mert ez van, azért. Nem pedig mert jó. Sőt, kifejezetten rossz tud lenni néha, a beszélgetős műsorok évek óta konstans vacak színvonalon mozognak, azonban a helyi hírek miatt érdemes néha ezt hallgatni.

Nos, kedveseim. Ezt a triót hallgatom rendszeresen, néha becsúszik a Jazzy vagy a Rádió1, de csak alkalmanként. Hogy mi az amit soha? Sláger Rádiót (főleg Boros-Bochkor miatt rühellem), Klubrádiót (azt meg Bolgár Úr és nyuggerei miatt nem hallgat tisztességes ember).

Kedvenc KicsiSátitok, amellett, hogy "Isten Kegyelméből Császár és Király Joghallgató", jelenleg éppen diákmunkásként autóápoló (végülis kapcsolat van a kettő között, nem?) ennél a cégnél. Több lehetőség közül most épp ez realizálódott - szerencsére. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem volt post mostanában. Tudniillik hajnalhasadtától napestig a tisztelt ügyfelek koszos autót pucoválom - és talán az egyik legjobb eddigi diámunkahelyem. Hogy miért? Mert bár a meló (nekem) még szokatlan és nehéz, a csapat ezt feledteti, és kiélhetem gyógyíthatatlanná fokozódott autóbuzériámat is.

Viszont, kedves olvasóim, néhány dolgot szeretnék kérni tőletek. Többek között azt, hogy kötelező szervíz előtt pakolj ki az autódból. Ha nem is mindent, de a többségét, mert elég bonyolulut telipakolt csomagtartót porszívózni. Továbbá, kérlek, a pótkerék melletti rekeszben ne tárold a következő tárgyakat: félig megivott RedBull, használt alsóruházat, metszőólló, félig megevett kakaóscsiga, kötegnyi céges papír; mert nem biztos, hogy azoknak ott a helye; biztos azonban, hogy a mosós arcok körbe fognak röhögni a hátad mögött.

Aki úgy gondolja, hogy jó ötletnek tűnik, hogy velem takarítassa ki a kocsiját, az jelentkezzen a fenti link mögötti cégnél, és augusztus 22-ig erre minden esélye megvan.

Ma pedig zenét is kaptok:

Kedves Olvasó!

Örömmel értesítelek, hogy Kicsi.Sáti.Közlöny bejutott a Goldenblog Komplex kategóiájába. Több, mint 500 jelölt közül bekerült kedvenc blogod a megmérettetésre kiválasztottak közé.

Kérlek, szoríts!