Közlöny, tartalma a kihirdetés napján lép hatályba

KSKözlöny

KSKözlöny

Brúnó, a hős 2. - a Vacsora

2009. április 26. - drhlaszlo

"Ich habe nur zwei - nein, drei - Passionen: le cigare, la femme, und dann noch: - un peu le jeu!" (Jacques Offenbach)

Kedves olvasó,

ki már szorongva vártad a kedvenc hősöd kalandjainak folytatását, nyugodj meg, Brúnónk nem tűnt el, a múltkor pedig ott hagytuk abba, hogy épp vacsorára óhajtja hívni kicsiny cimboráit (Previously on Brúnó: ITT), ahová az akkori adott állapotok szerint jóérzésű ember nem hív vendéget, ugyanis olyan elképesztő méretű rendetlenséget sikerült összehozni, amit  - néhány öntelt művészlelken kívül, kik a lakásuk kaotikus állapotát az önmegvalósítás édes csakrájának tartják, csakúgy, mint öltözékük meglepő, és külsejük elhanyagolt voltát - épelméjű vendégek becses személyük ellen való sértésként fognak fel. 

Brúnó vendégei azonban ennél jóval megengedőbbek, mégpedig többek között azért, mert egyetemisták; meg ugyebár az ember ha éjjel egykor éhes, és meghívják némi becsületsüllyesztés után közös vacsorára, hol pedig maga a hérosz fog kotyvasztani - nos, akkor jóval lelkesebben vonul az illető hős barlangjába, és a fennálló állapotokat is hajlamos betudni a vendéglátó bohémságának.

A vacsora az ilyenkor szokásos keretek között zajlott: Brúnó főzőtt, a vendégsereg ült és várt; minden idők legfantasztikusabb kulináris élménye pedig békésen készülgetett. A szeretve tisztelt fogyasztók el voltak ragadtatva, hősünk pedig zavartan cseszegetett mindenkit ilyenkor szokásos nyafogásával (Tényleg jó? Izlik? De biztos? Nem csak udvariaskodsz?), amikor lassacskán beütött a mennykő.

Beütött, mégpedig ezerrel: ahogyan a hobbiszakácsok gyöngye, az önnön főzőtudására hihetetlenül büszke férfiú az egyik barátjával érkezett, általa pusztán egy órácskája ismert tündér tüneményes szemébe fókuszált, valami végérvenyesen megváltozott. Még valami desszertecskét is összecsapott, és hajnalhasadtáig tartotta szóval kicsiny csapatát; még valami énekelgetést is csaptak az előző bejegyzésben említett körfolyosón, ezzel pedig több hetes szenvedés vette kezdetét.

Először, Brúnónak - bármennyire is rengeteg az önbizalma - ilyenkor inába száll a bátorsága, mégpedig igencsak látványosan, és kedvenc cimboráit hajlamos órákig fárasztani azzal, hogy bajban van, és a mennyezetet bámulva, sóhajtozva kinyögni, hogy ő most bizony talán szerelmes, és hajjaj! További probléma azonban, hogy Brúnó nem meri normálisan, az emberiség többsége számára magától értetődő módon felhívni a kiszemelt hölgyet, és randira hívni, hanem képes napokig hetekig semmit sem tenni. Brúnónk esetében azonban volt még egy jelentős kérdés: ki kellett derítenie, hogy milyen nexusban áll egymással a hölgy, illetve a cimbora, ki az említett hölgyet a Társaságba bevezette,ez azonban nem ment simán. Tudniillik az illető hölgy és úr nem jártak, de kedvenc szereplőnk tudomása szerint valamikor tervezgették, és a cimbora  - Brúnóval ellentétben - igencsak ritkán beszélt a baráti társaságban a saját érzéseiről, terveiről. Illetve ha mégis, akkor biztosra veheted nyájas olvasó, hogy ehhez legalább a Nemzetbiztonsági Hivatal "C" típusú átvilágításához hasonló kérdéssort kellett feltenni.

Vajon sikerült-e Brúnónak randira hívni a hölgyet? Hamarosan kiderül!

 

(*: Csak két - nem, három  - passzióm van: a szivar, a nő, és ezen felül - egy kissé a játék)

Brúnó, a hős - történet folytatásokban

Folytatásos posztsor

A rendes írások általában úgy kezdőnek, hogy rendes szereplőkkel történnek dolgok, és azok rendesen vannak megírva. Hősünk, Brúnó, azonban kellően rendetlen ahhoz, hogy történetei is rendetlenek legyenek. Ő legalábbis azt a megbízást adta, hogy így szeretné látni.

Brúnó sajgó fejfájással állt a körfolyosó korlátjának támaszkodva, és elgondolkodva meredt az udvaron kavargó testetlen sötétségbe. Hosszú évek alatt vált hajnali rituálévá, hogy ilyentájt kinn filozofált a gangon csendes magányában, bár ez annak idején sokkal inkább sajgó fejfájásának gyógyításaként indult, mint valódi gondolkodásként; csak egyre inkább megszerette ezeket a csendes hajnali órákat, amikor még az egész ház alszik, és teljes nyugalomban lehet morfondírozni – nos, legtöbbször saját magán.
Brúnó ugyanis afféle „fiatalértelmiségi” pozőr, aki számára egyfajta mentális orvosság gondolkodni az elmúlt időszak eseményein, ha azokat nem dramatizálhatja túl, már nem is érzi úgy, hogy boldog – persze így sem az, de az önanalizálás szenvedélye mindig erősebb, mint a józan ész.
Hetek óta Brúnónk egyetlen témán kattogott hajnalonként, e téma pedig mi más lenne, mint emberi kapcsolata(i). (Nos, kedves olvasó, ha ismernéd Brúnót, tudnád, hogy ez a kedvenc témája, mindig ezen vekeng.)
Brúnó ugyanis elveszíteni készül álmait, és – szokás szerint – tanácstalanul mered abba bizonyos udvari homályba; azonban ő sem tudja, hogy múlt, vagy jövő időben beszélhet-e azokról. Ha azt kérdezed, nyájas olvasó, hogy Brúnó álmai miért foszlanak semmivé – nos, ez az, amit ő sem tud. Hősünk ugyanis egyetlen dologhoz ért úgy istenigazából, ez pedig gyönyörű légvárak építése.
Az a bizonyos fantazmagória, amin emberünk hetek óta vekeng, nem más, mint egy bizonyos személyhez köthető ködös, testetlen kép, amely képeknek általában az végük, hogy egy idő után nehéz, fájdalmas, és teljesen kilátástalan plátói szerelemmé avanzsálnak. Hiába, aki az utolsó romantikus hálátlan szerepét alakítja, fűszerezve dzsentroid allűrökkel és némi világfájdalommal, azt rendszeresen utoléri eme baleset. Baleset-e ez egyáltalán? Nos, annyiban nem, hogy B. számára ez az érzés nagyon-nagyon fontos, és van annyira bonyolult lélek, hogy észrevegye a dolog pozitív oldalát is; sőt, mi több, rózsaszín ködben leledzvén csak azt vegye észre, és egy elegáns vállrándítással intézze el a kényelmetlenségeket.

 

Történt egyszer, hogy hősünk kis éji lakomát rendezett kastélyában, amely kósza ötlet az épp aktuális kedvenc becsületsüllyesztő zárórájakor merült fel benne, hiszen enni néha kell, és mikor máskor, mint amikor az ember éhes. Egyedül enni azonban nem jó, ezért hát lőtávolon belül mindenkit meghívott szokásos tettestársai közül, sőt másokat is. Azonban tekintve, hogy az ilyen világmegváltó gondolatok sohasem akkor törnek a Brúnóhoz hasonló héroszokra, amikor a kastély patyolattiszta és rendezett, tüchtig legénylakás benyomását kelti, hanem amikor leginkább bangladesi bevándorlók menekülttáborbeli szobácskájának és egy másnapos kozákezred ideiglenes szállásának egyfajta különösen perverz keresztezésére hasonlít. Röviden: amikor akkora a káosz, hogy már ő is szégyelli azt. Mindig eszébe jut, hogy a családi fészekben azt tanulta: ilyen helyre nem hívunk vendéget - ő azonban megtette.

 Hogy mi történt a vendégségben? Hamarosan kiderül!

Tour d'Budapest 2009

Kedves utasaink!

Nagy örömünkre szolgál, hogy üdvözölhetjük kedves vendégeinket a Magyar Köztáraság fővárosában, reméljük, hogy sokuk visszatérő vendégünk lesz itt, Európa egyik leggyönyörűbb metropoliszában. Hisz, mint tudják, "világvárost építünk".

Nos, támadt egy remek üzleti ötletem: szervezhetnénk ráérő nyugati nyugdíjasoknak kalandtúrát itthon. Igaz ugyan, hogy nem lennének elefántok, meg nem lenne raftnig sem, de szembesülhetnének mindazzal, amiért érdemes amivel együtt kell élni kedvenc fővárosunkban.

Következzen tehát a különleges társasút programja a BpAdventure jóvoltából:

  • 1. nap: érkezés Ferihegyre; reptéri transzfer nincs. Útvonal a belvárosba: fakultatív, félősöknek gyalog a MÁV-megállóig, majd vonat. Bátrabbaknak reptéri BKV-busz Kőbánya-Kispestig, onnan metró. KöKin vásárlás az árusoktól, fakultatív etnoest a helyi hajléktalanokkal. Este: szállásfoglalás után bárlátogatás, Váci utcában ismerkedés csinos magyar lányokkal. Utána: ATM kezelő bajnokság a bárok biztonsági embereinek szervezésében.
     
  • 2. nap: A Főváros környékén található természeti értékek megtekintése, séta a zöldben. Jó idő esetén az illegális szemétlerakók titkos életének megtekintése, szuvenírként hazavihető tárgyakra történő vadászat. Este: séta a főváros Montmarte-ján, a VIII. kerületben. Ismerkedés a helyi "művészekkel" (Cynthia, Dzsennifer), közös etnoest a helyi őslakosokkal. Utána: a magyar közigazgatás és közrendvédelem tanulmányozása a Tolnai Lajos utcai rendőrkapitányságon (bejelentés az eltűnt tárgyakról).
     
  • 3. nap: Azon vendégeink számára, akik tegnap sikeresen ismerkedtek a művésznőkkel, rövid (?) látogatás a Péterffy Sándor utcai Kórház Bőr- és Nemibeteggondozói Osztályán, bizonyos kiütések eltűntetése végett. A többiek a méltán híres magyar képzőművészet újhullámos szekciójával ismerkednek a KOGARTban a MÁV Bp-Északi Járműjavítójában. Tárlatvezető: Kucy, aki eddig 300 000 HUF pénzbírságot fizetett a graffiti miatt, leghíresebb műve a "Lánchíd összetegelése".
     
  • 4. nap: kiköltözés a szállodából, a számla eredeti árán felül némi pluszköltség (pl. éjszakai recepciódíj, kulcskaució) kifizetése után indulás a reptérre, ahol törlik a kiszemelt fapadostársaság gépét. Új indulási időpont: 2 nap múlva, addig további kalandok várnak hőseinkre.
     

Kedves Várostársunk!

Kérünk, segítsd munkánkat azzal, hogy ugyanúgy viselkedsz a hazánkban tartózkodó turistákkal, ahogyan máskor is szoktál. Ha árus/vendéglátós vagy, ugyanúgy húzd le őket, mint egyébkor; a térképpel szerencsétlenkedő külföldinek nehogy segíts! Amennyiben BKV alkalmazott vagy, kérlek, ugyanúgy büntesd rommá, ahogyan mindig is teszed, ne is törődj azzal, hogy nem értik, amit mondasz nekik.

Szerelem

Vizsgaidőszakban nincs életem, nem vagyok bétékás, tétékás, és nem hordok magamnál se tarisznyát, se zacskós tejet. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem,és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok,amikor azt mondom: ETR. A  Neptun kódom megelőzi a jelszavamat, és megőrülök, amikor a politológusokat egy kalap alá veszik velünk. Büszkén gondolok a büntetőjogi tanszékre, a hajnali előadásokra, a mindenkit elnyelő Jobbágyira, a megszavazott és jelentőséggel bíró félévi indexaláiratásra,a Ptk.339-re,és a harmadszor felvett tantárgyakra. Szeretem a Szerájt,az Apacukát, a Fillérest, a Spartacust, a Vaskaput, a dupla annyiért adott feleseket a Living Roomban, és reggel 6kor a részeg lakótársakat.

Itt tanulok az ország egyik legjobb egyetemén, a jogászok közül mi vagyunk a legnagyobb arcok, és igenis itt tanulnak az ország legvállalhatatlanabb diákjai...

Pázmány jogi kar, én így szeretlek... (Kár, hogy lassan vége.)

Telehas - Vaskapu

Mottó: "Mert van, aki vendégül lát, és van, aki csak vendéglátózik."

Nem túl régen nyílt egyik kedvenc vidékemen (VIII, Szentkirályi utca és környéke) egy kedves kis beülős pubszerűség, "Vaskapu" néven. Már hónapok óta láthattuk, hogy a hőn szeretett egyetemünkkel szembeni pincehelységben jelentős felújítások folynak, és íme ez lett belőle. Ma tehát ezt a helyet vizsgáljuk meg alaposabban.

Elöljáróban azonban fontos leszögezni, hogy kissé kilóg a blogon eddig bemutatott becsületsüllyesztők közül, ugyanis itt nincs melegétel; a "Telehas" megjelölés kizárólag melegszendvicsre, zsíroskenyérre, és szendvicsekre szűkűl, azonban ezért bőséges kárpótlást kaphatunk más területeken. Bevallom, először bizonyos averzióim voltak, amelyek egy része be is igazolódott. Első, és egyszersmind legnagyobb gondom azzal van, hogy rendelni kizárólag a pultnál lehet, a megkapott rendeléseddel pedig neked kell helyedre tipegned - én azonban szeretem, ha a felszolgáló időnként meglátogat asztalomnál ülve, és megkérdi, hogy mit szeretnék, netán javasol is valamit. Ez főleg nagyobb társaságok esetén zavaró, ugyanis az átlagvendég nincs kiképezve arra, hogy a többiek fogyasztását is kiszállítsa. 

Másik fő gondom a nyitvatartás, amely 12:00 és 24:00 közé van belőve, ugyanis néha jó lenne szürcsölni egy kávét is délelőtt, főleg úgy, hogy a honlapjuk (www.vaskapu.eu) szerint már tíztől várják a vendéget.

Jelentős pozitívum azonban egyrészt maga a hely hangulata, rendkívül igényes kialakítása, mérete. Itt kizárólag a bútorzatba tudok belekötni, ugyanis a székek nagyok és nehezek, tehát az asztalok belső részéről kibújni gyakran macerás - tagadhatatlanul illenek azonban a helység hangulatához.

 Pluszpont jár azonban az italválaszték egyes elemeiért, 7-féle csapolt sörből válogathatunk (csapolt Hoegarden búzasör!), illetve rövidek terén is szimpatikus a választék; borból azonban kizárólag egy Szekszárd környéki pincészet termékeit, és néhány importbort árulnak (Chenet); ami azért - legyünk őszinték - így karcsú. Több magyar középbort szeretnék amúgyis látni a vendéglátóhelyek kínálatában, és igenis, létezik élet a Villány-Szekszárd-Tokaj szentháromságon kívűl. Követelem tehát a normális alföldi, Sopron környéki, vagy egri borokat is! 

A Vaskapu fő erőssége azonban a személyzet. Eddig kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a csapat messze lekörözi a Telehas eddig próbált helyeinek dolgozóit, ugyanis az utóbbi időben ennyire barátságosan még nem fogadták álcázott kommandónkat ilyen kedvesen sehol sem. Nem tudom, hogy ez magától alakult-e így, vagy az üzletpolitika része, mindenesetre nagyon tetszik.

Külön megfogott, hogy van pókerszoba, helyben kölcsönözhető szettel - mondjuk az, hogy kivetítőn Playstationon is lehet játszani, az elsőre nem fogott meg, mindenesetre ötletes.

Összességében: olyan a Vaskapu, amilyennek a környéken lévő Zappa Cafénak lennie kellene, ha az nem lenne a mai magyar vendéglátóipar igazi állatorvosi lova.

Adószezon

Mi csinálunk azzal a bizonyos felajánlható adórésszel?

Évek óta ilyenkor, kora tavasszal megjelennek egyes civilek, hogy adjam nekik adó 1%-át. Helyesebben 1+1 százalékról beszélünk, hiszen pár éve már két százalékot ajánlhatunk fel, két különböző célra.

Megkeresett már mindenki, a krisnásoktól (mondjuk ők már plázaparkolókban is hédereznek) a "mentsük meg a háromfogú cickányokat" típusú állatvédőkön keresztül a Peta-4Mancs-Greenpeace trióig. Na ők azok, akik nem fognak tőlem látni soha egy petákot sem; sem adó 1%-ot, sem pedig adományt. A három utóbbi főleg, mert őket egyéb okoból tartom megvetendőnek (erről hamarosan külön poszt lesz.

Ezenkívül rendszeresen kapom a leveleket volt gimnáziumomból, az egyetememről, a kollégiumot fenntartó civil szervezettől, ahol laktam három évig - és persze boldog-boldogtalan tolja bele a hirdetéseit az arcomba; hogy "gyere, add nekünk!". Bizonyos hírek miatt az ember azonban kissé bizonytalan a hirtelen feltűnt civilekkel kapcsolatban.

Egészen eddig mindig egy történelmi egyház (na jó, a pápisták), és egy oktatási intézmény alapítványa javára nyilatkoztam; idén azonban a civilek közül mást választottam, őket. Bizony, az idei választottam a Schulek Alapítvány, ők pedig a SOTE Szemklinikájának alapítványa.

"1992-ben a klinika munkatársai (orvosok és nővérek) adományaiból és áldozatkészségük révén létesült az Alapítvány, amely nagy elődje iránti tiszteletből a Schulek Vilmos nevet vette fel, és az oktató-, gyógyító-, valamint kutatómunka elősegítését tűzte ki célul. Alapvető törekvésünk, hogy a gyógyuláshoz a megfelelő kulturált környezetet is biztosítsuk. A közel 100 éves épületünkben , 2003-ban minden osztályunkon részben az Alapítványunk, részben  az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával egy-egy igen korszerűen felszerelt szobát sikerült kialakítanunk."

Tavaly ősszel volt szerencsém egy beavatkozásukon résztvenni, amit akkor ott tapasztaltam, az alapján úgy vélem, hogy összehasonlíthatatlanul jobban megérdemlik, mint bárki, akinek számára eddig adakoztam. (Sáti bekötött szemmel a műtét másnapján, kötéslevételre várva jobboldalt, a beavatkozás részletei pedig ITT és ITT.) Azt hiszem, a magyar egészségügy állapotát senkinek sem kell bemutatni, aki kicsit is nyitott szemmel közlekedik ma itthon. Fogadjuk el, hogy nem várhatunk mindig Állam Bá segítségére - tegyük meg, amit megtehetünk. Ez pedig módunkban áll.

Másodsorban pedig nem hagyom ott adóforintjaimat ennek az államnak, mert azt látom, hogy képtelen normálisan elkölteni. Inkább legyen ebből a pénzből egy szike, mint valami állami főkorifeus szervezzen belőle a haverok cégeinek teljesen kamu és felesleges esélyegyenlőségi programokat.

Tehát, íme a reklám helye:

Számlaszám:10300002-20342771-70073285

Adószámunk:18037236-1-42

Elkészült!

Kedveseim!

A korábban (Készül a SátiBor; Megvolt a szüret) említett alkoholos ital, azaz a saját készítésű borom elkészült, megvolt a második fejtés is, azaz most már teljesen kellemes. Fogyasztható volt ez már korábban is, voltak szerencsések, akik meg is kóstolhatták, de ez az a pillanat, amikor azt mondom, hogy tényleg jó lett. Külön öröm, hogy a Papától örökölt hordók egyikében (is) készült, és jelentem, a hordó tökéletes, semmilyen hibája nincs, kifejezetten finom bor lett benne - hiába, a békebeli tölgyfahordókkal nem lehet versenyezne, nem kell ide hiper-szuper rozsdamentes tartály, azzal dolgozzanak a nagy pincészetek (no meg a borhamisítók).

Bevallom, azért nagyon féltem a végeredménytől, hiszen nem szakmám (van az nekem becsületes is) a borkészítés, és nem rendelkezem túlzottan nagy gyakorlattal a szőlőmunkában sem, pusztán azok a ködös emlékek maradtak, amit még kiskoromban ellestem Papától; illetve persze szakblogok, szakkönyvek és társaik. Nos, idén is belevágok, azonban már egy kicsivel nagyobb mennyiséggel - hogy mi sül ki, azt meglátjuk.

A mellékelt képen már a végtermék látható; a kép minőségéért bocsánatkéréssel tartozom, ugyanis telefonnal készült az íróasztalomon, kénytelen voltam "szépiásítani", hogy kinézzen valahogy.

A bor adatai:

Termőhely: Kecel, Koordináták: szélesség:  46°30'32.67"N, hosszúság: 19°14'51.85"E; legalábbis a GoogleEarth szerint ez a szőlő pontos helye. Műholdfelvétel itt.

Fajtája Cserszegi Fűszeres és Zalagyöngye, mustfok a szüret napján: 21; hozzáadott cukrot így természetesen nem tartalmaz. Jellege szerint száraz fehérbor, oxidatív erjesztési technikával készült.

 

Telehas - Bástya Bisztró

A Bástya Bisztró némiképp kilóg a sorozatban eddig szereplő vendéglátóhelyek közül, hiszen egyrészt távolabb van a szokásos Szentkirályi utca környéki sétáktól, mint az eddig szereplőek, másrészt pedig kissé kilóg ebből a sorból, hiszen teljesen más filozófia alapján működik, mint az afféle diáktanyák.
 

Rendkívül ízlésesen sikerült berendezni az éttermet a legutóbbi felújítás után, azonban itt is feltűnik a dizájn egyik nagy veszélye, hogy tulajdonképpen hosszabb távon székeik talán kényelmetlenek 1-1,5 óránál többet üldögélni már nem kellemes rajtuk.
 

Kifejezetten szimpatikus, hogy érkezéskor nem rohan le egyből a pincér italrendeléssel, hanem néhány percig hagyja, hogy tanulmányozzuk az étlapot. Furcsa, de sem klasszikus magyaros éttermi vonalat nem látunk az étlapon, sem pedig nagy különlegességeket, viszont a választék nem túl széles – a „főétel” rovat például mindössze nyolc ételt tartalmaz. Sajnos egyre inkább láthatjuk, hogy itthon ma ez egyre inkább terjed, hiszen a hozzávalók frissessége és egyenletes minősége másképpen nem biztosítható.
 

A vizsgálat idején bébi csirkepaprikást, illetve mozzarellával grillezett csirkemellet kóstoltunk, előbbit galuskával, utóbbit pedig gombával; és biztos állíthatjuk, hogy a sorozat eddigi második legfinomabb ételét tisztelhetjük ebben a csirkemellben (az örök első: az Apacuka tárkonyos ragulevese); a „bébi csirkepaprikás” azonban erősen vitatható. A „bébi” kitétel itt a jérce korára utal, elviekben tehát zsenge kell, hogy legyen;az én elképzeléseim szerint azonban ízletesebb egy kissé „érettebb”, tehát legalább „kamaszkorú” csirke, hiszen a pörköltfőzés során üdvös, ha nem csak a hozzáadott fűszerek dominálnak, hanem a csirke saját íze is – ezt persze csirkéje válogatja, hiszen ez néha messze áll a tökéletestől.

Összességében nagyon jó, színvonalas kis helyet sikerült összehozni, amit bátran tudunk ajánlani mindenkinek. Probléma csak egy helyen van – sajnos az áraik egy picit magasabbak a sorozatban eddig szerepelteknél; bár a Zappa árait messze nem érik el, a kiszolgálás minősége pedig messze meghaladja azt.

 

Szolgálati közlemény: Facebook!

Kedves Olvasó!

Bizony, eljött az idő, hogy a nagyokhoz méltóan ott legyünk az online valóság más terein is, és a gyanútlan netezőre egyre több helyen csaphasson le a magyar blogoszféra legmérvadóbb gyakornokügyi blogja, amely a legfeleslegesebb információkat közli veled - kiszámíthatatlan időközönként. Nem, nem lettünk hivatalos Indexblog, nem tartunk blogtalálkozót, nincs hivatalos KSK-s bögre, póló, kulcstartó, sőt, még egy nyamvadt iwiw-profilunk sincs, de:
A Kicsi.Sáti.Közlöny mától rendelkezik Facebook-oldallal, az pedig IDE, vagy a jobb oldalon található "Kapcsolat" doboz "facebook" gombjára kattintva elérhető. 

Sok szeretettel vár ott is kedvenc blogod!

Le a giccsparádéval!

Töröljük a Valentin-napot a naptárból!

Világéletemben gyűlöltem a kényszerünnepléseket. Bevallom, nem szeretem a szilvesztert sem, mert nem megy az, hogy kötelezően vidám legyek, pusztán a dátum alapján. Épp ezért nem szeretem február 14-et sem. Idegesítenek a piros szivecskékkel súlyosbított plüssmackók, irritálnak a rádiós kívánságműsorok, amelyek már tegnap délutántól bárgyúbbnál bárgyúbb dalocskákkal, és magukat a rádió nyilvánossága előtt égető telefonálókkal terrorizálnak mindenkit.

Főleg ennek a kereskedelmi része taszít. Pontosan úgy, ahogyan a bevásárlóközpontokba november közepén kikerülő mikulásruhás reklámemberek és műfenyőből készült borzasztó girlandok.

Nincs azzal semmi gondom, hogy valaki szerelmes és boldog, és megajándékozza a párját valamivel; azzal viszont van, hogy olybá tűnik, mintha a virágok, bonbonok, plüsskutyák és zenélő műanyagszívek tengerében elsikkad a lényeg, és pusztán a színpadi díszletek között zajló "operettboldogság" marad.

Magával az ünneppel nincs semmi gond, oké, hogy itthon nincs túl nagy hagyománya, de például a magyarországon élő svábok körében ismert tavaszváró nap volt, de tény, hogy jelenlegi formájában inkább az angolszász országokban ismert módon ünnepeljük.

Legyen ez magánügy, rendben? Mindenki döntse el, ünnepel-e ma, vagy sem; ha viszont ez számára ünnep, akkor hagyja ki ebből azokat, akikre az ő párkapcsolata amúgy sem tartozik; tehát a párján kívül mindenki mást.

süti beállítások módosítása